Kosztolányi Dezső: ŐSI... RÉGI...
ŐSI... RÉGI...
Kibújt a hold. Most néki mennek
a vágyaim a végtelennek.
a vágyaim a végtelennek.
Jaj, hogy mehetnék. Semmi célom,
ábránd a vágyam és acélom.
ábránd a vágyam és acélom.
Babonás vágy űz, ősi, régi,
két ezredéves hősi, égi.
két ezredéves hősi, égi.
Lennék kisértet, jámbor ének
és árnya egy szent remetének.
és árnya egy szent remetének.
Megállanék bús ablakoknál
a csendbe, hol egy légy motoszkál.
a csendbe, hol egy légy motoszkál.
Rohannék messze, egyre messzébb
és tévedeznék, révedeznék.
és tévedeznék, révedeznék.
Vágnék nyugatnak, napkeletnek
és várnék, amíg elfelednek.
és várnék, amíg elfelednek.
1920 (?)
