Kosztolányi Dezső: MINT
egészségére s könnyez és nem érti,
úgy gondolok én vissza rossz soromból
az ifjúságra, lankadt lelkü férfi.
amelyre a vidéki éj aláfolyt
s én voltam-e a lánynak útitársa,
cigányhaján ki hordott lila fátyolt?
és életemnek régi-régi társát,
mint a beteg, ki forró és fanyar
és álmodik, hogy jár a dombok alján,
előtte a kutyája s bot a karján.