Kosztolányi Dezső: IDEGES RÍMEK
ki él, az mind reménytelen,
csak könnye van, teménytelen.
egy téli éjjel dúdolom
s szorítom ájult homlokom.
E vad kornak mit sírjak én?
Mit jajgassak, mit írjak én?
még annyi se, száz év se kell,
sírunkon a szél énekel.
bíbor vért, halvány könnyet ont,
egyforma lesz, mind görbe csont.
vidám polgár, bús katona,
nem tudja, mért járt itt, soha.
cenzor, szedő és versíró
aludni fog s aludni jó.
szegény dalom, te árva, zord,
dalold a semmit és a port.
ki él, az mind reménytelen,
csak könnye van, teménytelen.