Kosztolányi Dezső: MAGYAR KÖLTŐK SIKOLYA EURÓPA KÖLTŐIHEZ 1919-BEN
MAGYAR KÖLTŐK SIKOLYA EURÓPA KÖLTŐIHEZ 1919-BEN
Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már,
nincs is magas és nincs számunkra mély.
Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz,
mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal,
ha jő az éj?
nincs is magas és nincs számunkra mély.
Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz,
mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal,
ha jő az éj?
Ti messze költők, akik távol innen
emelkedtek az isten szívihez,
mi földön ülünk már s szavak hamúját
kapargatjuk és fölzokogva kérdjük,
mi lesz, mi lesz?
A versünk is már csak segélysikoltás,
mely ki se hat a tűzön-poklon át,
mint gyönge csecsemőé, kit megölnek
és mint a szűzé, akit meggyaláznak
a katonák.
emelkedtek az isten szívihez,
mi földön ülünk már s szavak hamúját
kapargatjuk és fölzokogva kérdjük,
mi lesz, mi lesz?
A versünk is már csak segélysikoltás,
mely ki se hat a tűzön-poklon át,
mint gyönge csecsemőé, kit megölnek
és mint a szűzé, akit meggyaláznak
a katonák.
1919
