Kosztolányi Dezső: ÁRVA FIÚ
ÁRVA FIÚ
Zenepalota
Árvának lenni ó beh rossz,
mindenki csak engem kínoz,
nincs nálam itt alábbvaló.
Hintóban ültem hajdanán,
míg élt apám és élt anyám,
s röpített négy szép, büszke ló.
De hogy meghaltak mindaketten,
bátyám meg ángyom rongya lettem,
inasnak küldtek el kegyetlen.
Hányódtam és vetődtem bajba-búba
Délen, Keleten, Csi-be, messze Lú-ba.
Az év végén, mikor haza futottam,
nem mertem szólni, mit szenvedtem ottan.
Szemem por szúrta, mint a tű,
a hajamba kosz és tetű.
Azt mondta bátyám, hogy tüzet kaparjak,
azt mondta ángyom, hogy lovat vakarjak.
Felső-szobából az alsó-szobába
vágtattam én, a kis parancs-leső. Könnyem szakadt, mint az eső.
mindenki csak engem kínoz,
nincs nálam itt alábbvaló.
Hintóban ültem hajdanán,
míg élt apám és élt anyám,
s röpített négy szép, büszke ló.
De hogy meghaltak mindaketten,
bátyám meg ángyom rongya lettem,
inasnak küldtek el kegyetlen.
Hányódtam és vetődtem bajba-búba
Délen, Keleten, Csi-be, messze Lú-ba.
Az év végén, mikor haza futottam,
nem mertem szólni, mit szenvedtem ottan.
Szemem por szúrta, mint a tű,
a hajamba kosz és tetű.
Azt mondta bátyám, hogy tüzet kaparjak,
azt mondta ángyom, hogy lovat vakarjak.
Felső-szobából az alsó-szobába
vágtattam én, a kis parancs-leső. Könnyem szakadt, mint az eső.
Hajnalban már vizet húztam nekik,
in-roppanásig, késő estelig.
Kezem sebes lett,
sarum lefeslett.
A puszta földön baktattam mezitláb,
taposva tüskét, érdes szederindát.
Lihegve téptem a gyomot, a gazt.
Szegény szívem nem lelt sehol vigaszt.
A két szememben folyton néma könny ült,
hiába sírtam, lelkem mégse könnyült.
Télvízidőn vékony, kis ingbe jártam,
vastag komisz kabátba asszu nyárban.
Bár födne a sír Sárga Tavasza
s mehetnék a szülőimhez, haza.
in-roppanásig, késő estelig.
Kezem sebes lett,
sarum lefeslett.
A puszta földön baktattam mezitláb,
taposva tüskét, érdes szederindát.
Lihegve téptem a gyomot, a gazt.
Szegény szívem nem lelt sehol vigaszt.
A két szememben folyton néma könny ült,
hiába sírtam, lelkem mégse könnyült.
Télvízidőn vékony, kis ingbe jártam,
vastag komisz kabátba asszu nyárban.
Bár födne a sír Sárga Tavasza
s mehetnék a szülőimhez, haza.
Könnyű szellőcske kószál áprilisban,
zsendül a fű, már pázsit is van.
A harmadik hóban hernyók kikelnek,
a hatodikban dinnyét szüretelnek.
Hajtottam épp a dinnyésszekeret
s hazafelé a nyomorult
egyszerre feldőlt, kiborult.
Kevés ember segédkezett megette,
több volt olyan, ki a dinnyét megette.
Engedjetek, a lovakat
haza kell hajtanom hamar,
bátyám meg ángyom elzavar,
úgyis csak engem űznek-ölnek.
A faluban is mért gyűlölnek?
Jaj, írok én egy hosszú levelet
halott anyámhoz és halott apámhoz.
Apám, ne hagyj el, itt mindenki átkoz,
anyám, vígy el, pihenni teveled.
zsendül a fű, már pázsit is van.
A harmadik hóban hernyók kikelnek,
a hatodikban dinnyét szüretelnek.
Hajtottam épp a dinnyésszekeret
s hazafelé a nyomorult
egyszerre feldőlt, kiborult.
Kevés ember segédkezett megette,
több volt olyan, ki a dinnyét megette.
Engedjetek, a lovakat
haza kell hajtanom hamar,
bátyám meg ángyom elzavar,
úgyis csak engem űznek-ölnek.
A faluban is mért gyűlölnek?
Jaj, írok én egy hosszú levelet
halott anyámhoz és halott apámhoz.
Apám, ne hagyj el, itt mindenki átkoz,
anyám, vígy el, pihenni teveled.
