Kosztolányi Dezső: BETEG ASSZONY
BETEG ASSZONY
Zenepalota
Már évekig sorvadt szegény beteg,
egy nap pedig érettem küldetett.
A könnyei omoltak és ömöltek,
torkába folytak, nem bírt szólni többet:
egy nap pedig érettem küldetett.
A könnyei omoltak és ömöltek,
torkába folytak, nem bírt szólni többet:
"Jaj, én uram, szomorú, ami vár rád,
itten hagyok nyakadra három árvát.
Etesd őket, ne hagyd a hidegen,
ha bántanak, ne verd, mint idegen.
A legkisebbet dajkáld, el ne ejtsd.
Csak erre kérlek, ne felejtsd."
itten hagyok nyakadra három árvát.
Etesd őket, ne hagyd a hidegen,
ha bántanak, ne verd, mint idegen.
A legkisebbet dajkáld, el ne ejtsd.
Csak erre kérlek, ne felejtsd."
Remegve mondta ezt, mint aki fél és
meghal: "Mikor karomba hordtam őket,
nem volt ruhájuk s most, hogy végre nőnek,
nincsen szakadt kabátkájukba bélés..."
meghal: "Mikor karomba hordtam őket,
nem volt ruhájuk s most, hogy végre nőnek,
nincsen szakadt kabátkájukba bélés..."
