Kosztolányi Dezső: KIS, KÓSZA VÁGYAK
csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel,
vagy még inkább a földre arccal esni
és elfeledni mindent, csendben, el.
Oly jó lenne mindent felejteni,
oly jó lenne mindent elejteni,
leszállani
s a harc után,
a harc után
megállani.