Kosztolányi Dezső: A "NEUE RHEINISCHE ZEITUNG" BÚCSÚZTATÓJA
ármányos erő a hatalmuk,
de titkosan ölt meg az orv jatagán,
a gyilkos a nyugati kalmuk!
Az éjszaka ül sunyi tőre felett,
s fél, hogyha halált lehell is, -
most itt feküszöm, ime itt heverek,
mint hulla, de büszke, rebellis!
itt kardom, amit ki se vett el,
haló szavam ez volt: Forradalom! -
így estem el én, becsülettel.
A junker, a cár, síromon agyarog,
örülve szegény tetememnek -
de Pfalz, meg a lázadozó magyarok
tűzzel forradalmat üzennek.
rögét a fejemre ledobja!
Barázda, redő, csupa ránc, csupa sár,
és kérges a fekete jobbja.
Hoz réti virágokat és koszorút,
mit lánya s az asszonya fonnak,
a munka után, amikor szomorúk,
s odaadja nekem, a rokonnak.
eszmék, gomolyokba kavargók,
te puskaporos forradalmi mező,
lándzsák ragyogása, ti kardok!
De nem - a halál sose győz, nem örök!
Testvér, sose hal meg a szellem!
Még visszajövök s a magasba török,
és harcra feszítem a mellem.
mint rossz üveget, ha lesujtón
a nép igazat tesz, az új koron át
testvéri kezem neki nyujtom!
Amerre a Rajna, a Duna folyik,
a harcba, a tűzbe kilépek
és érte csatázom, egész siromig,
diadalra segítem a népet!