Kosztolányi Dezső: AZ ÉLET FELE ÚTJÁN
rózsákkal rakva csüng le
a part a tóba,
ti nyájas hattyúk,
és részegen csóktól
a józan és szent vízbe
mártjátok fejetek.
tél jön, virágokat, és hol
napsugarat
és árnyékot a földön?
Falak merednek
szótlan s hidegen a szélben
csörögnek a zászlók.