Kosztolányi Dezső: FAUST Részletek

Teljes szövegű keresés

FAUST
Részletek
 
Johann Wolfgang Goethe
 
Kies táj. Faust virágos gyepágyán fáradtan, nyugtalanul aludni
akar. Derengés. Szellemek köre ide-oda lebeg, kecses kis alakok.
 
ARIEL
 
dalol, aeolhárfa kíséri.
 
Hogyha bimbót záporozva
a tavasz alálibeg
s zöld mezőre ráporozva
fény derül mindenkinek,
kis manók titán varázzsal
szállnak gyógyítón elő
s nem törődve semmi mással
szánják azt, ki szenvedő.
Ti, kik fejénél körbe lengetek,
segítsetek, jólelkű szellemek!
Csitítsátok harcát, a vad-kuszát,
vegyétek el a vád nyilát szívébül
s felejtse el a régi vak tusát!
Négy részre hull az éj, mi rásetétül,
dallal töltsétek ki a taktusát.
Alélt feje hűs vánkoson pihenjen,
mosdassa őt az áldott Léthe-hab,
mozgásra serken görcsös tagja menten
s reggelre kelve friss erőre kap.
Virasszatok, amint hozzátok illik
s adjátok vissza a szent fénynek, villik.
 
KAR
 
váltakozva és együtt, egyedül, párosan és mind.
 
Hogyha lenge, lanyha ködben
látni a zöld halmokat
s édes illat, pára röppen,
elterül az alkonyat,
zsong az édes béke árja,
a szívünkre csönd búvik
s fáradó szemnek bezárja
a nap dörgő kapuit.
 
Éj suhant már dombra, síkra,
gyujtogatja csillagit.
Óriás fény, csöppnyi szikra
csillan ott és csillan itt,
csillan a vizen bolyongva,
villan-illan mindenütt
és a hold e nyugalomra
békítő pecsétet üt.
 
Nincs idő, nincs többet óra,
eltűnik bú és öröm,
gyógyulás vár virradóra,
új nap ég a látkörön!
Domb dagad, kies a völgy-öl,
mélye édes nevetés,
lágy, ezüst habokba göngyöl
ringatózva a vetés.
 
Vágyakozz és újra vágyol,
nézz a fénybe és ne félj!
Lelked ámolyogva bágyad,
dobd el álmod, csalfa héj!
Csüggedés a keresőé,
néki nem jó semmi út,
minden a nemes merőé,
aki bátor s tenni tud.
 
Óriás robaj jelenti a nap közeledtét. Napfölkelte.
 
ARIEL
 
Hallod? A Hórák dörögnek
ismerős szellem-köröknek,
most az új nap zúgva jött meg.
Szirtkapu vadul csörömpöl,
napszekér döng az örömtől.
A fény hozza ezt a dalt!
Trombitál és harsonáz!
 
A szem és fül csupa láz,
a hallatlant meg ne halld!
Mély virág mélyébe bujj,
szirtbe, lombba meglapulj
és ne lesd dörgésüket!
Ki meghallja, az süket.
 
FAUST
 
A lenge hajnal ébred lágy szeszéllyel
s az élet érlökése indul immár.
Most is szilárdul álltál, Föld, ma éjjel,
s megint pihegsz ocsudva lábaimnál.
Kedv gerjedez csüggedt szivembe lassan
és tettre bátorítasz, mintha hívnál,
nagy életet keresni a magasban. -
Kinyílik a világ, közelbe-távol,
vágy vagy harag pörzsöl-e ily gorombán?
Itt a gyönyör, a jaj, mind óriásibb.
A földre nézünk már kétségbeesve,
hogy hűtse lázunk lenn a zsenge pázsit.
 
Maradj mögöttem, izzó égi test, te!
A zuhatagnál álmodozva késem,
körötte sziklabércek csorba teste,
ezer vízkéve zúg a vízesésen,
aztán megannyi vízkévét röpít fel
és a magasba tajtékzik mesésen,
de e viharban el-nem-múlva ível
a tarka-tűnő szivárvány elébünk,
majd ködbefoszlón, majd meg rajzos ívvel
s hűs illatot dobál, amerre lépünk.
Gondolkozzál az ember földi tisztén
s hamar belátod, ez a példaképünk:
az életünk is csak csalóka visszfény.
 
Császári palota. Trónterem.
Államtanács várakozik a Császárra. Trombiták.
Mindenféle udvaroncok, pompás öltözetben, be-
jönnek. A Császár trónra lép, jobbján a Csillagász.
 
CSÁSZÁR
 
Engedjétek meg, hadd köszöntsem,
kik összegyűltek e porondon,
köröttem áll megannyi bölcsem,
de hol marad kedves bolondom?
 
APRÓD
 
Palástodnál bókolt, hogy ott
a lépcsőnél összerogyott.
Aztán elvitték a kövéret
s nem tudni most, meghalt-e, részeg?
 
MÁSODIK APRÓD
 
Máris helyére ült e dőre,
sebbel-lobbal rohant előre.
Oly piperés, oly cicomás,
oly rikító, hogy az csodás.
Elé is állt a termek őre,
kezébe tiltó alabárd -
de itt van, őneki nem árt.
 
MEPHISTOPHELES
 
letérdel a trón zsámolyára.
 
Mi az, mit kívánsz s átkozol?
Mi az, mi drága s üldözött?
Mi az, mit vészen áthozol?
Mi az, mit szidsz bú-baj között?
Ki az, kit hívni is tilos?
Ki az, kit mégis hallanál?
Mi az, mit érzel jönni, nos
mi az, mi most trónodhoz áll?
 
CSÁSZÁR
 
Ne csűrd-csavard a szót talán!
Itt nincs helyén rejtély, talány,
hisz ez e sok úr dolga itt -
te fejtsd meg az ő dolgait.
A volt bolondom, félek, messze ment el,
ülj a helyére, illő komplimenttel.
 
Mephistopheles a trónra lép, a császár baljára ül.
 
A TÖMEG
 
zúg.
 
Ni, új bolond - Új kínra jő -
Hogy jut be a - terembe ő? -
A régi nincs - Eltűnt amaz -
Hordó volt - Ez meg pár arasz.
 
CSÁSZÁR
 
Köszöntelek hát, híveim,
kik laktok a közelbe s távol!
Most végre jó csillag világol
a nyájas égbolt térein.
De mért gyötrődjünk zaklatottan
e hejjehujja, szép napokban, mikor álarcok színe lobban
s mindannyiunk olyan vídám,
patvarkodó, tanácskozó után?
Ám hogyha így akarjátok ti mind,
legyen a kedvetek szerint!
 
KANCELLÁR
 
Mint glória ég Császárunk fején
a legnagyobb és legdicsőbb erény.
Ő az, ki köztünk igazat lát
s a többiek, az istenadták,
akik amott igazságot remélnek,
őtőle várják, adja meg a népnek.
De ah, mit ér, ha gyors az ész,
a szív nemes és tettrekész,
hogy államunk láz, csupa gond
s csapás csapáson túlzajong?
Hagymázos álom az egész
annak, ki a trónról lenéz.
Szörny szörnyre nő, egymásra törvén,
törvénytelenség a jog örvén
és az egész kietlen örvény.
Nyájat vagy nőt rabol ez itt,
oltárról kelyhet és keresztet,
bűnét nem is titkolja, henceg
és nem lakol meg évekig.
Ha panaszos jő, holt közönnyel
bíró ül polcos vánkoson,
már forr a zendülés, özönnel
és a lelkekbe átoson.
Más kérkedik, bűnét dícsérve,
mert cinkosa van szüntelen,
Bűnös! kiáltják a fejére
annak, ki gyenge s bűntelen.
Így omlik a föld szerteszét,
új pusztulást hoz minden óra.
Hogyan lehet itt bölcseség,
mely egyedül vihet a jóra?
Végül az árva, tisztes ember
átpártol a hízelkedőhez,
bíró, aki büntetni nem mer,
maga is csak gonosztevő lesz.
Sötét a rajz és fekete,
de még búsabb szín kellene.
 
Szünet.
 
Itt tenni kell egyszerre rendet,
mindenki árt, mindenki szenved,
a fenség veszhet most így el.
 
HADVEZÉR
 
Mily tombolás, mily durva ünnep!
Mindenki üt, mindenkit ütnek,
parancsra senkise figyel. -
A polgár otthon ég a dölyftől,
lovag sziklás várán marad,
cselet sző és minket kiböjtöl,
keményen állva a sarat.
A zsoldos pénzt zajongva kérlel,
dühösködik, hogy hol a zsold,
még jó, hogy tartozunk a bérrel,
mert másképpen kereket old.
Tiltsd azt meg, amit mind akar,
darázsfészekbe nyúlsz, pedig
országunk tarló és avar,
mit védeni kell őnekik.
Ha most se csördítesz reájok,
megsemmisül a fél világ,
ott künn akadnak még királyok,
de ők nem bánják a komédiát.
 
KINCSTÁRNOK
 
Szövetségben ki se hisz ma!
Adónk, amit ígér olyik,
csőben marad, be nem folyik,
Uram, országod csupa skizma,
tudod, kiké a birtokok?
Amerre mégysz, új sziklavár
s független, új életre vár.
Ezen lehet csak sírnotok,
osztottuk a jogot s ime,
ma nincs jogunk minékünk semmise.
Pártokba hinni bús kísérlet,
bárhogy nevezd, mind tönkremegy,
szapulnak-e, avagy dícsérnek,
gyűlölet és szeretet egy.
A ghibellinek és a guelfek
elbújnak és pihennek itt,
ha szól a szomszéd, ki segít?
Szögön nyugosznak rég az elvek.
Aranykapunk bezárva immár,
mindenki gyűjt, kincset kapirgál
magának és a kassza kong.
 
POHÁRNOK
 
Énrajtam is micsoda gond!
Takarékosság illenék
s mind több kell az életre még,
házunk szegényes és szűkös,
míg a szakács nem nélkülöz.
Lúd, pulyka, az kerül ide,
vadkan, szarvas, nyúl, őzike,
mivel befoly az illeték,
bár nem tudom, hogy győzik-e.
Csupán borunk, az nincs elég.
Ha a pincénkbe lenn kotyog a hordó
és benne ódon, sárga, bordó
hegyi nedű forr és a bor jó,
nemesurak körömcseppig kiisszák.
Pincéjét a tanács is csapraverte,
hordják borát tálban, kupában szerte
és asztalok alatt vedelnek a borisszák.
Én fizetek és ezalatt
zsidó szorítja nyakamat,
nő évről évre a kamat,
zavar előttem és megettem.
Nem híznak meg a disznaink,
másé az alvó párna mind,
cipóm, amit eszem, már rég megettem.
 
CSÁSZÁR
 
gondolkozás után Mephistopheleshez.
 
Bolond, szerinted micsoda baj int?
 
MEPHISTOPHELES
 
Baj nincs sehol. Rajtad s tiéiden
fény tündököl! - Mért dőlne meg hitem
ott, hol parancsol felség és erő
s a hatalom az ellenség-verő,
hol akarat az úr, az ész, erény
s a fürge kéz, mely tenni is serény?
Milyen csapás várhat trónodra még,
milyen sötét, hol ennyi csillag ég?
 
MORAJ
 
Zsivány kópé - ez érti ám -
de én átlátok - a szitán -
nagyon tudom - mit rejt el ez -
hízelkedik - egy terve lesz.
 
MEPHISTOPHELES
 
Van mindenütt hiány, bármerre nézz.
Ott az hiányzik, itt pedig a pénz.
De nem potyog öledbe szótlanul;
bölcs tudja csak, hogy mily helyen lapul.
Hegyek erébe, rejtett falba van,
veretlenül és verten az arany
s ha kérdezed, hogy majd ki hozza ki:
a természet s szellem hatalmai.
 
KANCELLÁR
 
Természet, szellem - így nem szól keresztény.
Csak ateista lelkesül ily eszmén,
nagyon veszélyes egy beszéd.
Természet: bűn, s a szellem: ördög,
ők nemzik itt a testet öltött
csúf kételyek torz gyermekét.
Nem! - a császári televényen
két nemzedék harcol serényen,
a trónt e két rend védi bátran:
a lovagok, aztán a szentek,
akik vérezni hadba mentek
s díjuk az Egyház és az Állam.
A nép lázadni sose restel
és zavaros maszlagot ont,
eretnek mind! boszorkamester!
Országot rontani tolong.
Őket hozod sunyin röhögve
e fényes és magas körökbe,
akik rohadtak mindörökre
s legtöbbje esztelen bolond.
 
MEPHISTOPHELES
 
Látom, tudós vagy, csendes-rendes ész.
Mit nem tapintasz, messzeségbe vész,
mit nem markolsz meg, az nincs is sehol,
mit számba nem veszel, már ködbe foly,
mit nem latoltál, annak súlya nincs,
mit fémjelezni nem tudsz, talmi kincs.
 
CSÁSZÁR
 
A szófiából nem lesz semmi jó.
Mit ér e böjti prédikáció?
Ha és hogyan ,ugyan mivégre ez?
Nincs pénz, tehát dologra, pénzt szerezz!
 
MEPHISTOPHELES
 
Szerezni pénzt igen könnyű dolog,
de a könnyű nehéz, nem gondolod?
Csak meg kell fogni, itt hever a részed,
de megmarkolni, az csak a művészet.
Gondold csak el: mikor a megbomolt
félsz űzte a vad emberi gomolyt
s a rémület csikarta és az ínség,
hogy elrejtette holmiját, a kincsét.
Így volt, mikor állt tündökölve Róma
és napjainkig és mindig azóta,
a pénz most is a földbe van elásva
s az a császáré, rámarad, ki másra?
 
KINCSTÁRNOK
 
Okos bolond ez, csak figyelj oda,
a föld a császár ős-örök joga.
 
KANCELLÁR
 
Az igazak nem így szólnak urokkal,
a sátán megfog aranyos hurokkal.
 
POHÁRNOK
 
Ha ízes ételt hoz az udvarunkba,
mit bánom én, hogy mint folyik a munka.
 
HADVEZÉR
 
Bölcs a bolond, mihelyt fizetni kész,
hogy honnan, azt nem kérdi a vitéz.
 
MEPHISTOPHELES
 
Szavam ne higyjétek, hogy cselt palástol,
kérdezzétek meg itt a csillagásztól.
Ő lát eget s időt, elillanót.
Mit mondanak ott fönn a csillagok?
 
MORAJ
 
Két kópé - értik az ügyet -
bolond, csaló - trónhoz üget -
a régi nóta - régi dal -
súg a bolond - a bölcs szaval -
 
CSILLAGÁSZ
 
beszél, közben Mephistopheles súg neki.
 
A Nap mindég az Ég aranyja volt,
Merkur követjének kijár a zsold,
Venus nekünk mindünknek kedves itt,
mert anda fénye szemet nedvesít,
a szűz Luna szeszély és rigolya,
Marstól remeg rozoga csigolya,
Jupiter a legszebben csillogó,
Saturnus nagy, szemnek piciny golyó,
mint ércre, rá nagyon sokat ne adj,
értéke semmis, pusztán súlya nagy.
Ha Solhoz Luna, ezüsthöz arany
vegyül, akkor örülj határtalan.
Mindent elérsz és lesz számodra kastély,
kert, rózsaarc, leánymell és kakastéj.
Megszerzi majd a nagytudású jós,
mit senki sem tud, a bűvös tudós.
 
CSÁSZÁR
 
Csupa fül voltam s bárha hallom
a szavadat, még most se vallom.
 
MORAJ
 
Jaj, hogy hadar - s milyen badar -
csúf vízió - bús csízió -
csak hangja zúg - De oly hazug -
És ha való? - Úgy is csaló -
 
MEPHISTOPHELES
 
Mindenki áll, mindenki bámul,
csalás tinektek ez, komisz,
de tudtok a nadragulyárul
s a fekete kutyáról is.
Tréfáltok, mert semmit se hisztek,
vagy mindent a varázsra toltok,
de talpatok egyszerre viszket
s torpadva, bukva megbotoltok.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem