Kosztolányi Dezső: BÁL UTÁN
dugd a kocsiba, szentem,
két paripánk zablát harap,
hajtsál Johann, de menten!
Mint lankadt ibolyacsokor
elszunnyad és reám omol
a drága, szőke komtessz.
az égen egy piros csík.
Megrebben a bibic-madár
és a harmatba mosdik.
Száguldanak jó lovaink
s kökényszemével rámtekint
a drága, szőke komtessz.
a gerle búg fel olykor,
harapja a kocsink s csahol
a kuvasz és komondor.
Sütött a nap, zengett a fény,
hogy Gretna Greenbe mentem én,
én - és a szőke komtessz.