Kosztolányi Dezső: CSÖND
a kezed,
míg a csöndet
élvezed!
A hited véd,
küzdj vele,
a szemed húnyd
csendbe le.
elzuhog!
Meg se moccanj,
légy nyugodt!
Büszke, csöndes
sziklagát,
min dagályok
csapnak át.
habra hab,
szerteporlik,
szétszakad!
Míg az orkán
fenn csatáz,
Hallgat a nagy
sziklaház!
elzuhog!
Meg se moccanj,
légy nyugodt!
Ha az élet
sebet ád,
az öröklét
vár reád.
bosszú mar,
felfeszít
néhány cudar:
tudd meg, hogy a
szenvedés
olvadó hó,
elenyész.
az idő,
az öröklét
békítő,
ami elmúlt,
visszatér;
drága balzsam
lesz a vér.
ölbe fog.
Álom, áldás
vár legott.
Mosolyogj hát
szeliden
az öröklét
öliben.