Kosztolányi Dezső: RÓZSÁK
RÓZSÁK
Bruno Wille
Ó, hogy parázslik a sebem,
a lángja lobban, lángja száll!
Ó, jaj, mi történt énvelem?
Jön értem a halál.
a lángja lobban, lángja száll!
Ó, jaj, mi történt énvelem?
Jön értem a halál.
Igen! Egy szörny - az vitte el
leányomat, emlékezem.
A szörny torkába nyúltam és
az marta meg kezem.
leányomat, emlékezem.
A szörny torkába nyúltam és
az marta meg kezem.
Beteg vagyok... Elébem áll
egy sápadt ember - oly szelíd.
Alázatosan mosolyog,
mutatja sebeit.
egy sápadt ember - oly szelíd.
Alázatosan mosolyog,
mutatja sebeit.
És vére hirtelen kigyúl,
rózsállik és kacagva foly,
a kezein, a lábain
ég a tüzes mosoly.
rózsállik és kacagva foly,
a kezein, a lábain
ég a tüzes mosoly.
Az én sebem is kivirul -
ujjongva fénybe öltözött,
lombos, virágos ág feszül
bús vánkosom fölött.
ujjongva fénybe öltözött,
lombos, virágos ág feszül
bús vánkosom fölött.
A rózsafényű lombokon
angyalkám ül és énekel:
"A szeretet a korona,
és nincsen gyászlepel."
angyalkám ül és énekel:
"A szeretet a korona,
és nincsen gyászlepel."
Ó, lányom, édes gyermekem!
Most vagy igazán az enyém!
Bölcsővé vált a bánatom -
s elalszom benne én.
Most vagy igazán az enyém!
Bölcsővé vált a bánatom -
s elalszom benne én.
