Kosztolányi Dezső: ÉNEKEK ÉNEKE
ÉNEKEK ÉNEKE
Heinrich Heine
A női test egy költemény,
maga az Isten irta
a természet könyvébe, hogy
megszállta égi szikra.
maga az Isten irta
a természet könyvébe, hogy
megszállta égi szikra.
Igen kegyes volt az a perc,
ihlet repült az Úrba;
a háborgó, makacs rögöt
müvészin összegyúrta.
ihlet repült az Úrba;
a háborgó, makacs rögöt
müvészin összegyúrta.
Valóban a lágy női test
itt a legszebbik ének.
A tagjai szép versszakok,
kivált, ha hab-fehérek.
itt a legszebbik ének.
A tagjai szép versszakok,
kivált, ha hab-fehérek.
Mily isteni egy gondolat
a nyak, min révedezve
kacérkodik egy drága fej, -
a fürtös alapeszme.
a nyak, min révedezve
kacérkodik egy drága fej, -
a fürtös alapeszme.
A mellek rózsabimbaja
csiszolt, mint az epigramm;
és bájos a ceruza, mely
a kettő közt elillan.
csiszolt, mint az epigramm;
és bájos a ceruza, mely
a kettő közt elillan.
A plasztikus mesterre vall
hogy a csípőcske formás.
S lejebb valóba meglepő
az eltakart betoldás.
hogy a csípőcske formás.
S lejebb valóba meglepő
az eltakart betoldás.
Nem elvont eszme-költemény!
Van hús és borda rajta;
kezével int; csókol, nevet
szép, síma, rímes ajka.
Van hús és borda rajta;
kezével int; csókol, nevet
szép, síma, rímes ajka.
Ez az igaz költészet, ez!
Báj ékiti a testét!
És homlokán fennen ragyog
szépség s tökéletesség.
Báj ékiti a testét!
És homlokán fennen ragyog
szépség s tökéletesség.
Uram, a porba roskadok,
nincs szebb a te dalodnál!
Az ég költője vagy te s én
s a többi léha kontár.
nincs szebb a te dalodnál!
Az ég költője vagy te s én
s a többi léha kontár.
Dalodba mélyedek, Uram,
kiváncsi szenvedéllyel;
tanulmányozva kutatok,
fürkészek nappal-éjjel.
kiváncsi szenvedéllyel;
tanulmányozva kutatok,
fürkészek nappal-éjjel.
Ráforditom éjem, napom
és a nehéz dolog foly;
s a lábam egyre vékonyul -
a szörnyü buzgalomtól.
és a nehéz dolog foly;
s a lábam egyre vékonyul -
a szörnyü buzgalomtól.
