Kosztolányi Dezső: SZONETT
ki mint a borjú, az arcomba bámul.
Én nevetem a rókát, aki szépet
hazudva szaglász, orvul és galádul.
mutatva tólja föl magát birául.
Én nevetem a gyávát, aki tépett
bosszúval les ránk a sötétbe, hátul.
és összetörnek minket és levernek
és kincseink a lábunknál hevernek
mit összezúzott a baj és a jaj,
a vigaszunk a szép és vad kacaj.