Kosztolányi Dezső: ESTI ESŐ
ESTI ESŐ
Hans Margulies
Hallod az esőt, hogy dobol ma,
mintha kísértet zaja volna,
mint amikor suhan a láz
és valakit megbabonáz.
mintha kísértet zaja volna,
mint amikor suhan a láz
és valakit megbabonáz.
Hogy agyarog,
hogy sípol, reszket az ajtósarok.
Szádon széttörik a kacaj
és érthetetlen, mint a jaj,
a mosoly visszaretten,
mint álmaink imetten.
hogy sípol, reszket az ajtósarok.
Szádon széttörik a kacaj
és érthetetlen, mint a jaj,
a mosoly visszaretten,
mint álmaink imetten.
Most valami történni fog,
szemedből sejlik a titok,
oly tágranyíló, tétova.
Te, el ne váljunk már soha.
szemedből sejlik a titok,
oly tágranyíló, tétova.
Te, el ne váljunk már soha.
Csak most ne sírj, rejtsd el a könnyed,
a csillagok feltündökölnek.
Hallod? - Rejtsd el a könnyed. . .
a csillagok feltündökölnek.
Hallod? - Rejtsd el a könnyed. . .
