Kosztolányi Dezső: TÁVOLI MUZSIKA
zsongó szava s az ének,
a puha, drága, síma,
amely körtáncra hí ma,
azt mondja, nyár volt régen.
hogy rózsálló lugasban
nők lengedezve jártak,
kék égbe könnyű árnyak,
halkan dúdolva nékem.
elhervadt, mint fa ága,
rálebbent az enyészet,
s mi villogott, becézett,
hever hallgatva mélyen.
vágy nélkül hűvös ölbe,
mint holdfényben feresztett
magányos kőkeresztek
hevernek künn az éjen.