Kosztolányi Dezső: ILSE
ILSE
Frank Wedekind
Tizenötéves lányka voltam,
ártatlan és fehér, szelíd
és ekkor őrült mámoromban
megtudtam, a csók részegít.
ártatlan és fehér, szelíd
és ekkor őrült mámoromban
megtudtam, a csók részegít.
Kacagott, átkarolt, de enyhén,
fülembe súgta: "Édesem."
S ájuldozó, bolond fejecském
párnámra nyomta csendesen.
fülembe súgta: "Édesem."
S ájuldozó, bolond fejecském
párnámra nyomta csendesen.
Azóta mindnyájuké testem.
Enyém a legszebb kikelet.
És majd, ha senkinek se tetszem,
temessetek el engemet!
Enyém a legszebb kikelet.
És majd, ha senkinek se tetszem,
temessetek el engemet!
