Kosztolányi Dezső: ISTEN SZEME KERESETT
ISTEN SZEME KERESETT
Fritz Philippi
Az óriási fenyvesek
mögül egy nagy szem kihajolt
ragyogva. És valamit keresett.
Azt mondják: Most feljött a hold
a hegy fölé.
mögül egy nagy szem kihajolt
ragyogva. És valamit keresett.
Azt mondják: Most feljött a hold
a hegy fölé.
De a komor lomb
megrezdül: Nem, ez nem a hold -
de az Isten szeme?
megrezdül: Nem, ez nem a hold -
de az Isten szeme?
És beleborzong
ág és levél.
ág és levél.
De mit keres Isten szeme?
A lombtető és a fatő
rámered: mert érzi, ő.
Ragyog a fenyves és a bükk,
nyájas tűz árad mindenütt.
rámered: mert érzi, ő.
Ragyog a fenyves és a bükk,
nyájas tűz árad mindenütt.
Talán az erdőt keresi?...
Elhagyjuk az erdőt s a szent szem
rámnéz, hogy engemet kövessen!
A fénye szinte égetett:
rámnéz, hogy engemet kövessen!
A fénye szinte égetett:
Téged kereslek, tégedet -
fiam!
fiam!
