Kosztolányi Dezső: LITÁNIA
árnya sötétít,
Bús palotádba
lépek, Uram...!
lankad a testem.
Kong a fiók mind,
telve a kín.
vágyik a borra,
vad viadal volt,
béna karom.
tétova lábnak.
Éhes inyemnek
törd kenyered!
álom után sír.
Csak tenyerem van,
lázas a száj...
oltsd ki a lángot,
irtsd a reményt is
küldd el a fényt!
tűz lobog egyre
s mélyen, a mélyén
vár a sikoly...
zárd be sebem már.
Vedd a szerelmem
s üdvödet add!