Kosztolányi Dezső: BESZÉLGETÉS A FÁKKAL
mert lombjaiddal büszkén fogod át
városdúlók vérmocskos homlokát,
s legyezgeted a harcok szörnyü hősét.
mert télen is nőssz jéghegyek fölött
s uralkodók tar homlokát födöd,
ha fürtjük az időknek martaléka.
édes gerezd tanyája, kedv igéje,
bor anyja, áldott búfeledtető.
mert deszkáidból készül az utolsó,
a legnyugalmasabb ágy, a koporsó.