Kosztolányi Dezső: KÓRHÁZAKBAN
egymás mellé rakott, fehér és merev sírokkal,
egy halottal, aki meghal. |
csak a papok hoznak be egy kis tömjénillatot.
Ősz van: a fák az ablakomba alélnak
és ez jobban fáj a mi bánatunknál.
Mi is tudjuk, hogy lehull húsunk levele és maradnak
a csontok, |
és megrohanja az ágyakat, bemocskolja a folyosó
tégláit |