Kosztolányi Dezső: TRIPOLISZI DIADALÉNEK
ó, messze táj és messze-messze partfok,
vad és fakó, mint vörhenyes oroszlán:
ó, aranyhajú Berenice álma!
Ti vivtátok ki mind, ti hősi kardok!
-----------------------------------
Álmos gödörbe tétlenül ki gázol,
hogy szembenéz a lélek és a végzet?
Dalold a tengert százszor és ezerszer,
a dalt, a dalt az óperenciákról,
és tűzbe, vérbe mind azt ordította:
"Tengerre!" s belereszketett a tenger.
s a kapitány szívét tűzé reája
s indult az evező és a vitorla.
"Szent Sír, segíts, most indulunk te Hozzád."
A Tengerünkön így dalolt a gálya.
"Segítsd, Uram, a vízen és a földön!"
Kiáltva emeld fel tündöklő orcád.