Kosztolányi Dezső: ŐSZI ÉNEK
mik a kopár mező aljában égtek,
s virrasztjátok a szép napok halálát,
nagy, füstölő gyertyái a vidéknek,
ködszárnnyal érint titeket a múlás,
szél ostoroz, eső ver s nincs vigasz több:
késői lombotok a földre csöppen,
a földre hullong, csöndbe, mint viaszcsöpp...
a földre csöppen és a földre hullong
s halottak napján csupaszon maradtok
és úgy meredtek a kietlen égre
tar törzsetekkel, rozsdás gyertyatartók.