Kosztolányi Dezső: NAPSZÁLLTAKOR
a feketezöld tölgyerdő fölött,
a lebke felhők, bíbor függönyök
vonagló ágyán csöndbe becsukódnak.
a dombokon gyászpompa hömpölyög,
a kupolán, pilléren könnyü köd
búcsúja a dicsőn eltávozónak.
kíváncsiaktól, mégis glóriába,
kitárva lelkünk, hadd lássák becsét meg.
és a kigyulladó, titáni égre
piros visszfénnyel verni a pecsétet.