Kosztolányi Dezső: SÁRGA TAVASZ
sárgulva millió virággal:
a csermelyek hulláma sárga
és az a hegy, a föld, a márga,
sárgák a gyermektemetők,
a kert, ahol pihennek ők.
mindenhová fényes sugár hullt,
az aranyliliom felett
langy harmat, arany-permeteg,
a sárga rózsákon libegve
megannyi sárga, pici lepke.
remegve ingó koszorú szállt,
illat suhant lágyan, mesésen
a friss, aranyló ébredésben.
mozgott az Isten sárga ujja.