Kosztolányi Dezső: TIERRA HIDALGA
akár a szél is erre, lusta.
Egy bús harang cseng valahol.
Egy por-halom
ködébe vész az út, a puszta,
meddő barázda ez, spanyol.
nincs nyáj se. S nincs egy árva kút,
frissíteni azt, aki rója.
Mint hajdanán,
bús népe cepeli a bút,
Rocinante petyhüdt utódja.
Szutykos, kövér zsellér, silány
rabszolga-sors üzöttje,
már korcs ma.
Lassan megy álmos csacsiján...
Don Quijote nem jön többé e földre.
egy földesúr, úrhatnám és hivalgó,
kiben egy jó spanyol paraszt veszett el.
Csatlósodat
nem látni itt, lovag;
s nem hűtöd a józan paraszteszeddel
a tébolyt, amit művelt a Hidalgo.