Madách Imre: Egy est emléke
Egy est emléke
Oly rekedt meleg volt,
Oly borús az est,
Lankadt lombban a szél
Nem tett semmi neszt.
Oly borús az est,
Lankadt lombban a szél
Nem tett semmi neszt.
A madár félhangon
Búsan énekelt,
Távolról dalára
Halk moraj felelt.
Búsan énekelt,
Távolról dalára
Halk moraj felelt.
Mindezt együtt érzénk
S jártunk szerte-szét,
Némán - mert helyettünk
A bús est beszélt.
S jártunk szerte-szét,
Némán - mert helyettünk
A bús est beszélt.
S hogyha néha-néha
Volt is egy szavunk,
Suttogánk, ugy érzők,
Sírok közt vagyunk.
Volt is egy szavunk,
Suttogánk, ugy érzők,
Sírok közt vagyunk.
S féltünk felrettentni
A halottakat.
Féltünk, kél szívünkben
Életgondolat.
A halottakat.
Féltünk, kél szívünkben
Életgondolat.
Óh pedig oly édes
Volt, mely meglepett,
A halálnak vágya
Mindkettőnk felett.
Volt, mely meglepett,
A halálnak vágya
Mindkettőnk felett.
Elváltunk - sok év folyt
Már azóta el,
Sok gyönyör ment sírba,
Sok virúla fel.
Már azóta el,
Sok gyönyör ment sírba,
Sok virúla fel.
Halovány emlékben
Él az este csak,
Melyben óhajtásim
Halni hívtanak.
Él az este csak,
Melyben óhajtásim
Halni hívtanak.
De ha fel-feltűnik,
E szemben könny ég,
Hogy halni kivántam,
Míg boldog valék,
E szemben könny ég,
Hogy halni kivántam,
Míg boldog valék,
S most, hogy a halálvágy
Szűmből elveszett,
Élni vágyom és szűm
Élni elfeledt.
Szűmből elveszett,
Élni vágyom és szűm
Élni elfeledt.
