Madách Imre: Idához
Idához
I. Templomban
Egyházba mentem, ott valál,
Mint angyal, buzgón elmerülve,
Áhítat fogta keblem el
A hívők zengő énekére.
Mint angyal, buzgón elmerülve,
Áhítat fogta keblem el
A hívők zengő énekére.
Úgy tetszett, mintha ez imák
Mind, mind lábadhoz hullanának,
Hogy tisztább szellem, lányka, te
Mutasd be Isten zsámolyának.
Mind, mind lábadhoz hullanának,
Hogy tisztább szellem, lányka, te
Mutasd be Isten zsámolyának.
Oly jól esett e képzelet,
S mégis, mégis, ha lenne ígyen,
Őrült kín, féltés, gyötrelem, -
E sok közt szóm tán kárba mégyen.
S mégis, mégis, ha lenne ígyen,
Őrült kín, féltés, gyötrelem, -
E sok közt szóm tán kárba mégyen.
Ah fáj, ha nem hódol neked
Minden, s ha hódol, szinte úgy fáj,
Engem rabol meg, úgy hiszem,
Minden mosoly és meglesett báj.
Minden, s ha hódol, szinte úgy fáj,
Engem rabol meg, úgy hiszem,
Minden mosoly és meglesett báj.
Lábaidhoz raknám a tavaszt
Éj csillagit, föld gyomra kincsét
S kivánnám, hogy szívem nekűl
Kevés legyen mindez neked még.
Éj csillagit, föld gyomra kincsét
S kivánnám, hogy szívem nekűl
Kevés legyen mindez neked még.
Ne kárhoztass, ne kárhoztass !
Nem is szeret, ki féltni nem tud.
A koldus jár csak gondtalan,
Míg a dústól a nyúgalom fut.
Nem is szeret, ki féltni nem tud.
A koldus jár csak gondtalan,
Míg a dústól a nyúgalom fut.
II. Társaságban
Kétségtül űzve szűmben felriadt
A féltés véres óriása; -
Fel kell keresnem a kedves leányt,
Utána hát a társaságba ! -
A féltés véres óriása; -
Fel kell keresnem a kedves leányt,
Utána hát a társaságba ! -
Mi kellemes, bűvös világ fogad,
Mosoly, nyugodtság minden arcon.
Nem jő-e hát sem bú, sem szenvedély
Keresztül e csodás határon ?
Mosoly, nyugodtság minden arcon.
Nem jő-e hát sem bú, sem szenvedély
Keresztül e csodás határon ?
Eljött velem . . . Ott látom a leányt
Más karján lengni, édelegni,
Ah, aki így cseveg, ki így mosolyg,
Hogy tudna az, mint én, szeretni !
Más karján lengni, édelegni,
Ah, aki így cseveg, ki így mosolyg,
Hogy tudna az, mint én, szeretni !
Vajh, mit beszélt, mit hallgat ? -- hasztalan
A társaság szent illemének
Kínpadján nyög szivünk s azt tisztelik
Örömek, kínok, szenvedélyek. -
A társaság szent illemének
Kínpadján nyög szivünk s azt tisztelik
Örömek, kínok, szenvedélyek. -
Ha házunk ég, mosolygunk édesen
Dúló lángjánál sütköződve --
Ha lelkünk egy világa süllyed el,
Közömbösen állunk felette.
Dúló lángjánál sütköződve --
Ha lelkünk egy világa süllyed el,
Közömbösen állunk felette.
Nevetséges, ki másképen teszen,
Mulassunk hát, mulassunk szépen,
Hiszen enyelgni olyan kellemes,
Csak a szó szűnkbe ne vezessen.
Mulassunk hát, mulassunk szépen,
Hiszen enyelgni olyan kellemes,
Csak a szó szűnkbe ne vezessen.
S ha gladiátorként majd elbukunk,
Ügyességünknek taps a bére;
Sebünkre honn majd tán a kőfalak
Részvéttel is tekintenek le.
Ügyességünknek taps a bére;
Sebünkre honn majd tán a kőfalak
Részvéttel is tekintenek le.
