Madách Imre: Kérelem egy nőhöz
Kérelem egy nőhöz
Ha a szó érzeményünk burka csak,
Mért írjam én ? hogy elámítsalak ?
Mért írjam én ? hogy elámítsalak ?
Ha hű tolmács a szó, úgy rettegek,
Hogy érzésemmel megrettentelek.
Hogy érzésemmel megrettentelek.
Ne olvasd hát, ha hozzád írok én,
Ki tudja, álarc-é vagy érzemény.
Ki tudja, álarc-é vagy érzemény.
De közte vannak a fehér sorok,
Rokonlélekhez szólanak azok.
Rokonlélekhez szólanak azok.
Hahogy megérted, úgy boldog vagyok,
Ha meg nem érted - én is hallgatok.
Ha meg nem érted - én is hallgatok.
