Madách Imre: Kertben Etelkéhez
Ültél, lányka, nyári reggel.
Szent imát rebegtek ajkid
Buzgalommal, hű reménnyel.
Szent imáját csókolám le,
Mint virágidnak harmatját
Forró napnak lángszerelme.
Testvérek közt játszi csendben,
S ajkadon olvadjon össze
Hit, reménység és szerelem!