Madách Imre: Nyilvános titok
Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem néznél tükörbe,
Mondanám, hogy jó sem vagy talán,
Hogyha nem néznél szívedbe.
Hogyha nem néznél tükörbe,
Mondanám, hogy jó sem vagy talán,
Hogyha nem néznél szívedbe.
És ha tükröd s szűd dacára még
Nem tudod, mi szép, mi jó vagy,
Én sem mondom el, mert bájad így
Öntudatlan kétszer oly nagy.
Nem tudod, mi szép, mi jó vagy,
Én sem mondom el, mert bájad így
Öntudatlan kétszer oly nagy.
Mondanám, hogy lelkem nem szeret,
Mit mosolygsz - óh, hallga, hallga!
Hadd maradjon szíveinknek ez
Nyilvánságos drága titka !
Mit mosolygsz - óh, hallga, hallga!
Hadd maradjon szíveinknek ez
Nyilvánságos drága titka !
Boldogíts csak, boldogíts tovább,
És ne tudd - elég ha sejted,
Mint a gyöngyház, oly önkénytelen
Kedvem gyöngyeit ha termed !
És ne tudd - elég ha sejted,
Mint a gyöngyház, oly önkénytelen
Kedvem gyöngyeit ha termed !
Ah, de balga én, ha tőled is
Rejtem, üdvöm mért fecsegni ki ?
Vagy nem-é fél boldogságom az,
Hogy nem tudja senki, senki ?
Rejtem, üdvöm mért fecsegni ki ?
Vagy nem-é fél boldogságom az,
Hogy nem tudja senki, senki ?
Hadd ragyogjon, aki azt hiszi,
Hogy csak irigyelve boldog,
Én homályos csendben élvezek
A lány keblén és mosolygok.
Hogy csak irigyelve boldog,
Én homályos csendben élvezek
A lány keblén és mosolygok.
