Madách Imre: Kis leány
Áll egy kicsiny leány,
Fél gyermek, oly igénytelen
És olyan halavány.
Még észre sem veszik ?
Megmondjam-e, kitárjam-e
Szívem reményeit ?
S tanít szeretni bár,
Még nem tanúl és szíve csak
Gyermekjátékra jár.
E kis füzért neki,
A nap csókjától égnek úgy
Lengőke kelyhei.
Úgy engem is megért
S hervadni látom estve majd
Hó keblén a füzért.
Játékul lesz neki,
És én megnyugszom abban is,
Ha örvendezteti.