Madách Imre: Az anya osztálya
Elosztom azt, fiaim, köztetek,
Én már öreg, erőtlen nő vagyok,
Próbáljátok meg önerőtöket.
Ha kell kenyér, midőn éhes vagyok,
Hozzátok térek, kedves gyermekim,
S ti tőlem azt meg nem tagadjátok.
Tiéd legyen, te munkabíró vagy
Te kincsemmel mint gondos iparos,
A gazdagúlás ösvényén haladj.
A halhatatlanságnak dícsivel;
Neked hagyom hatalmamat, kezeld,
Mint az erősnek azt kezelni kell.
Él messze tőlem vándoréletet,
Ő elhagyott, őt én is elhagyom,
Kitagadom a hűtlen gyermeket.
Mond az anya s áldása sikeres,
A négy fiú mind egyre gyarapúl,
És öröke virágzóabbá lesz.
Mond, s a gyermek durván kiűzi őt.
"Adj kincsedből te, ládd rongyos vagyok."
S a más gyermek kikacagja a nőt.
Gonosz testvéreidnek ellene."
"Ah, mond ez, a vén mind panaszkodik."
Feszűl e szóra a nő kebele.
Jőjj, jőjj halál hát, ah de síromra
Te adsz dicsedből úgy-e egy sugárt?"
"Nem ismerlek" mond negyedik fia.
"Sem életem sem síromon sugár!"
S imé a nap kisüt. - "Ah, mond a nő,
Vándor fiam értem imádkozál."