Madách Imre: Férfiszó
Férfiszó
Az Aldunának szirtes partjain
Egymással szemben áll két büszke vár,
Közöttük a hab is jobban szalad,
Mint aki éjjel temetőben jár.
Egymással szemben áll két büszke vár,
Közöttük a hab is jobban szalad,
Mint aki éjjel temetőben jár.
Itt válik a török s magyar határ;
Mi az mégis, hogy mindkét várfokon
Egyenlő zászló leng, bár a két vár
Különbözik mint éj s nap, oly nagyon.
Mi az mégis, hogy mindkét várfokon
Egyenlő zászló leng, bár a két vár
Különbözik mint éj s nap, oly nagyon.
Amaz mint rém, sötét és hallgatag,
Vonóhídját magas gaz nőtte be,
Csak éjjel zördül fegyver vagy bilincs
S az őrkiáltás zúg tornyáról le.
Vonóhídját magas gaz nőtte be,
Csak éjjel zördül fegyver vagy bilincs
S az őrkiáltás zúg tornyáról le.
Nem látszik ott ember, csak néha jő
A várfokára egy sötét alak,
Fehér szakálát a szél lengeti
Szemében látszik rég forralt harag.
A várfokára egy sötét alak,
Fehér szakálát a szél lengeti
Szemében látszik rég forralt harag.
Néz, néz sokáig végig a Dunán,
Aztán öklével által fenyeget,
Szemébe könny gyűl, mígnem felriad,
S büszkén a vár mélyébe lépeget.
Aztán öklével által fenyeget,
Szemébe könny gyűl, mígnem felriad,
S büszkén a vár mélyébe lépeget.
A másik vár vidám, népes, zajos,
Éjjel nappal tivornya, vígalom;
Ott összegyűl mi örömet keres,
Ottan lakik mi csak gyönyör vagyon.
Éjjel nappal tivornya, vígalom;
Ott összegyűl mi örömet keres,
Ottan lakik mi csak gyönyör vagyon.
S miért lakói mégsem boldogok ?
Ámbár ifjú, ámbár szerelmes pár.
Felettök kínzó sejtelem gyanánt
Nehéz sorsnak Damokles kardja áll.
Ámbár ifjú, ámbár szerelmes pár.
Felettök kínzó sejtelem gyanánt
Nehéz sorsnak Damokles kardja áll.
Tabán, a várúr, halvány és szikár,
Fájó mosolygás reszket ajkain,
S két szeméből vad láng tévedez
A távolban, de nem tudhatni min.
Fájó mosolygás reszket ajkain,
S két szeméből vad láng tévedez
A távolban, de nem tudhatni min.
Csak hogyha zaj, vigasság környezi,
Csak hogyha bujdosik habzó pohár,
A mámorban látszik csak boldognak,
De akkor is sokszor rögtön feláll.
Csak hogyha bujdosik habzó pohár,
A mámorban látszik csak boldognak,
De akkor is sokszor rögtön feláll.
Fut a várfokra, halványan mint rém,
Merően lengő zászlójára néz,
S megborzad, hogyha egy-egy darabot
Ismét magával vitt az éji vész.
Merően lengő zászlójára néz,
S megborzad, hogyha egy-egy darabot
Ismét magával vitt az éji vész.
Lent Dalma várja. Milyen bájalak,
Megtestesült szerelmi élvezet.
De rajta is bánatnak fátyola
Hullámzék, mint felhő a nap felett.
Megtestesült szerelmi élvezet.
De rajta is bánatnak fátyola
Hullámzék, mint felhő a nap felett.
Nem tudja senki, honnan van, ki ő.
Távol utából hozta őt Tabán,
De hogyha kérdik a nő s út felől,
Sötét felhő a válasz homlokán.
Távol utából hozta őt Tabán,
De hogyha kérdik a nő s út felől,
Sötét felhő a válasz homlokán.
E pár egymáson szenvedéllyel függ,
Egymás karán lelnek csak életet,
S csókjoknál mégis Dalma könnye reng,
S Tabánnak ölelő kara remeg.
Egymás karán lelnek csak életet,
S csókjoknál mégis Dalma könnye reng,
S Tabánnak ölelő kara remeg.
S ha a büvös világban elmerűl,
Mely a nőnek sötét szemében ég,
Ha függ a szűn, melynek hullámai
Több élvet rejtnek, mint a magas ég,
Mely a nőnek sötét szemében ég,
Ha függ a szűn, melynek hullámai
Több élvet rejtnek, mint a magas ég,
Egyszerre mint eszmélő felsikolt
A nő, s Tabán a vár fokára néz,
Hogy a zászlóból egy-egy darabot
Ismét magával vitt az éji vész. -
A nő, s Tabán a vár fokára néz,
Hogy a zászlóból egy-egy darabot
Ismét magával vitt az éji vész. -
*
Éj van, vihar süvölt a vár felett,
S talapzatát dühös habok vivják,
Bent vad gyönyör s rivalgó kedv között
Dombéroz a féktelen társaság.
S talapzatát dühös habok vivják,
Bent vad gyönyör s rivalgó kedv között
Dombéroz a féktelen társaság.
Tabánnak arca lassanként kigyúl
Túlizgatságtól, mely lelkében van,
Dalmának ajka kéjszomjtól pirúl,
Könnye kiszárad a szem lángiban.
Túlizgatságtól, mely lelkében van,
Dalmának ajka kéjszomjtól pirúl,
Könnye kiszárad a szem lángiban.
S im a várfokról egy hang így sikojt :
"Zászlónknak vége, elsodrá a vész."
Tabán és Dalma kővé merevűl,
S a társaság aggódva összenéz.
"Zászlónknak vége, elsodrá a vész."
Tabán és Dalma kővé merevűl,
S a társaság aggódva összenéz.
"Hadd jőjjön dalnok, mond egy cimbora
Föleszmélvén, pajzán dalt zengeni.
Tréfáira majd elriadnak tán
Az éjfélnek kísértő rémei."
Föleszmélvén, pajzán dalt zengeni.
Tréfáira majd elriadnak tán
Az éjfélnek kísértő rémei."
S kinyil az ajtó, dalnok jő be rajt,
Megrázva ősz fejét a húrba nyúl,
Végigfut rajta, mint a fergeteg,
Danolni kezd, s aggott arca kigyúl.
Megrázva ősz fejét a húrba nyúl,
Végigfut rajta, mint a fergeteg,
Danolni kezd, s aggott arca kigyúl.
*
Volt hajdan egy basa
Sok nép uralta őt,
De számolt ép ezért
Még több irígyelőt.
Sok nép uralta őt,
De számolt ép ezért
Még több irígyelőt.
Ezek nagy titkosan
Rá vészt esküdtenek,
S orvúl egy éjszaka
Váránál termenek.
Rá vészt esküdtenek,
S orvúl egy éjszaka
Váránál termenek.
Megmászták csakhamar
Védetlen sáncait,
S koránti örömük
Mindent végzettnek hitt,
Védetlen sáncait,
S koránti örömük
Mindent végzettnek hitt,
Midőn az agg basa
Egy vészjelt gyújtatott,
S hű frígyes társa mint
Villámlás terme ott.
Egy vészjelt gyújtatott,
S hű frígyes társa mint
Villámlás terme ott.
Két tűz közt a zsivány
Talált így méltó bért,
Ki hírt vigyen haza
Közűlök egy sem tért.
Talált így méltó bért,
Ki hírt vigyen haza
Közűlök egy sem tért.
Társát most a basa
Vendégűl kéri fel,
A hála s tisztelet
Ezernyi jelivel.
Vendégűl kéri fel,
A hála s tisztelet
Ezernyi jelivel.
S átadván zászlóját
Igy szólt : "Akármi ér,
Lengesd zászlómat és
Míg van szívemben vér,
Igy szólt : "Akármi ér,
Lengesd zászlómat és
Míg van szívemben vér,
Avagy megvédelek
Vagy érted meghalok
Kincsem, váram tiéd
És én szolgád vagyok."
Vagy érted meghalok
Kincsem, váram tiéd
És én szolgád vagyok."
Nehány nap tünt le már,
Még folyt a vigalom,
Éj volt, magában járt
Az őr a várfokon,
Még folyt a vigalom,
Éj volt, magában járt
Az őr a várfokon,
S még fényár, víg zene
Töltött el minden tért,
Az őrhöz a hárem
Felől ily szózat ért :
Töltött el minden tért,
Az őrhöz a hárem
Felől ily szózat ért :
"Óh nő, ily gazdag fényt
Nem adhatok neked."
"Hideg a fény nekem,
Megyek ifjú veled."
Nem adhatok neked."
"Hideg a fény nekem,
Megyek ifjú veled."
,,Óh nő, ezer veszély
Átok kísér velem."
"Mindegy, karodba majd
Megvéd a szerelem."
Átok kísér velem."
"Mindegy, karodba majd
Megvéd a szerelem."
"Óh nő, ha megbánnád
Még egykor léptedet."
,,Ki a jövőre néz
És számol, nem szeret."
Még egykor léptedet."
,,Ki a jövőre néz
És számol, nem szeret."
Az őr most jelt adott,
A basa ott terem,
Harcedzett népe gyűl
Körűle hirtelen.
A basa ott terem,
Harcedzett népe gyűl
Körűle hirtelen.
Kis sajka látszik a
Dunán, benn ifju s nő.
Tűz ! ordít a basa
S száz cső utána lő.
Dunán, benn ifju s nő.
Tűz ! ordít a basa
S száz cső utána lő.
"Evezzetek fiúk!
Mond és csolnakban áll.
Tovább, tudjátok a
Hű nálam díjt talál.
Mond és csolnakban áll.
Tovább, tudjátok a
Hű nálam díjt talál.
Mentsétek ősz fejem
Azon szégyentől meg,
Hogy nőmmel bűntelen
Haramja kéjeleg."
Azon szégyentől meg,
Hogy nőmmel bűntelen
Haramja kéjeleg."
A két csolnak repűl,
Mint sas s kicsiny madár
Ez kétségbesve, az
Vérző zsákmányra vár.
Mint sas s kicsiny madár
Ez kétségbesve, az
Vérző zsákmányra vár.
S a két csolnak között
A tér mindinkább fogy,
Az üldöző hevűl,
Az üldött összerogy.
A tér mindinkább fogy,
Az üldöző hevűl,
Az üldött összerogy.
"Nincs többé menedék,
Mond a rabló lovag,
Kardommal kell legott,
Hogy nő kivívjalak."
Mond a rabló lovag,
Kardommal kell legott,
Hogy nő kivívjalak."
S felfogva kedvesét
Kopár szigetre hág,
Egy perc még és a két
Vetélytárs összevág.
Kopár szigetre hág,
Egy perc még és a két
Vetélytárs összevág.
Rettentő lett a harc,
Két órjás küzde ott,
Két fergeteg vala,
Amely találkozott.
Két órjás küzde ott,
Két fergeteg vala,
Amely találkozott.
Mindkettő lankadt már,
De győztes egy sem lett,
S csodálta mindkettő
A hős ellenfelet.
De győztes egy sem lett,
S csodálta mindkettő
A hős ellenfelet.
"Basa ! mond a lovag,
Igy nem mégy semmire,
Ott állnak emberid
Gyilkolni hívd ide."
Igy nem mégy semmire,
Ott állnak emberid
Gyilkolni hívd ide."
,,Lovag, mond a basa,
Én gyilkos nem vagyok,
Menj és hadd e hűtlen nőt,
Tudd, én a férj vagyok."
Én gyilkos nem vagyok,
Menj és hadd e hűtlen nőt,
Tudd, én a férj vagyok."
"Úgy vívjunk hát tovább !"
S a két kard újra kész,
Midőn hegyek mögűl
A holdvilág kinéz.
S a két kard újra kész,
Midőn hegyek mögűl
A holdvilág kinéz.
Csak most ismeri meg
A megdermedt basa,
Hogy a vendéglovag,
Ki hölgyeért viva.
A megdermedt basa,
Hogy a vendéglovag,
Ki hölgyeért viva.
S mellette látja a
Zászlót, melyet kinyert.
"Megállj, mond hirtelen,
Amit fogadtam szent.
Zászlót, melyet kinyert.
"Megállj, mond hirtelen,
Amit fogadtam szent.
Zászlóm véd, csak vigyázz
Hogy védjen szüntelen,
Mert hogyha nem lobog
Vérbosszúm megjelen." -
Hogy védjen szüntelen,
Mert hogyha nem lobog
Vérbosszúm megjelen." -
A zászló nem lobog,
Vérbosszúm megtalált,
Álnok bán, ismerjed
Meg bennem a basát ! -
Vérbosszúm megtalált,
Álnok bán, ismerjed
Meg bennem a basát ! -
*
Tabán és Dalma még most is meredt,
Arcok fehér, mint síron holdsugár,
A társaság ijedten összenéz
S a vén dalnok méltósággal feláll.
Arcok fehér, mint síron holdsugár,
A társaság ijedten összenéz
S a vén dalnok méltósággal feláll.
"Üssétek által tőrrel kebelét !"
Mond felriadva egyik cimbora,
És tőr után kap száz kéz hirtelen,
S erőtlen hull le mindnyájok kara.
Mond felriadva egyik cimbora,
És tőr után kap száz kéz hirtelen,
S erőtlen hull le mindnyájok kara.
Mi bűverő bilincselhette le ?
A dalnak büszkén lép közöttük el,
Nem tudja senki mért, de tántorog,
S elszorul s retteg minden kebel.
A dalnak büszkén lép közöttük el,
Nem tudja senki mért, de tántorog,
S elszorul s retteg minden kebel.
Vad lárma zúg kívülről, ég a vár,
Tolongva döbörögnek seregek,
A fegyver csattog s kétségbe eső
Nőhangok kegyelemért esdenek.
Tolongva döbörögnek seregek,
A fegyver csattog s kétségbe eső
Nőhangok kegyelemért esdenek.
Végtére minden csendes, néma lesz
Csak füstölő rom már a büszke vár,
Elállt a vész is és a várfokon
Az ősz basa elmerülten áll.
Csak füstölő rom már a büszke vár,
Elállt a vész is és a várfokon
Az ősz basa elmerülten áll.
Néz, néz az éjbe, rengő hold sugár
Van a Dunán, mint halvány sírlepel,
Közötte kormányzatlan sajka úsz,
S szellő enyelg két hulla fürtivel.
Van a Dunán, mint halvány sírlepel,
Közötte kormányzatlan sajka úsz,
S szellő enyelg két hulla fürtivel.
