Madách Imre: Nős ember dala
Nős ember dala
Rám sem néznek már a leányok
S hajdan csínosnak mondtanak;
Esetlen bókom megnevették,
Most élcemen ásítanak.
S hajdan csínosnak mondtanak;
Esetlen bókom megnevették,
Most élcemen ásítanak.
Óh honnan ez, hisz arcom ép még,
Nem verte azt el a ragya,
Eszem nincs fogytán napjaimmal
S kopván fényesb mint kardvasa.
Nem verte azt el a ragya,
Eszem nincs fogytán napjaimmal
S kopván fényesb mint kardvasa.
Mért ment hát így becsem le mégis,
Mint számé sorshuzás után ?
Múlt évi naptáré, amelyet
Gyujtónak használunk csupán ?
Mint számé sorshuzás után ?
Múlt évi naptáré, amelyet
Gyujtónak használunk csupán ?
Óh jaj, tudom, mi szörnyü vétkem,
Hibáim mért olyan nagyok.
Megsugjam-é hamis leánykák ?
Úgy-é bár hogy az: nős vagyok.
Hibáim mért olyan nagyok.
Megsugjam-é hamis leánykák ?
Úgy-é bár hogy az: nős vagyok.
De hogyha így bántok ti vélem,
Én sem kiméllek s ismerek
Minden furfangot, harci cselt, mit
Leány kigondol, elkövet.
Én sem kiméllek s ismerek
Minden furfangot, harci cselt, mit
Leány kigondol, elkövet.
Elmondom a legényseregnek
Elmondom, hogy ne higyjenek,
Midőn arcátok és ruhátok
Mind egyaránt ünnepiek.
Elmondom, hogy ne higyjenek,
Midőn arcátok és ruhátok
Mind egyaránt ünnepiek.
Jók vagytok akkor s szépek is mind,
De lessenek meg láttalan
A tűz körül, gond s munka közben
Ha únatkoztok - pongyolán;
De lessenek meg láttalan
A tűz körül, gond s munka közben
Ha únatkoztok - pongyolán;
Akkor látják meg majd csak a vészt,
Mely egykor a férjnek jutott,
De lám alig kezdek beszélni,
Csókkal már majd megfojtotok.
Mely egykor a férjnek jutott,
De lám alig kezdek beszélni,
Csókkal már majd megfojtotok.
De óh jaj, egyik sem pirúl el,
És egy sem vonja el magát.
Inkább futnátok, minthogy ily hűn
Ölelitek a - bácsikát. -
És egy sem vonja el magát.
Inkább futnátok, minthogy ily hűn
Ölelitek a - bácsikát. -
