Petőfi Sándor: KÖNYEIM
KÖNYEIM
1
Áldás reátok, ligetemben
Odább iramló csermelyek!
Utaitokon a szép tavasznak
Himes virági termenek.
Odább iramló csermelyek!
Utaitokon a szép tavasznak
Himes virági termenek.
Ez arc fölött is két patak foly,
Folytok, szerencsétlen könyek!
De halvány pályátok körében
Virágok ah nem zsengenek.
Folytok, szerencsétlen könyek!
De halvány pályátok körében
Virágok ah nem zsengenek.
2
Forró sugárokat
Lövel a nyári nap;
Sugári lánghevén
Patak, folyó apad.
Lövel a nyári nap;
Sugári lánghevén
Patak, folyó apad.
O forró nyári nap,
O lángoló sugár,
Könyűmnek árjait
Apasztanád ki bár!
O lángoló sugár,
Könyűmnek árjait
Apasztanád ki bár!
3
Eljött az ősz; a part virága
Hervadva hull a csermelyár habjába.
Eljött a bú; az élet kéje
Kihalva fúl a könyek özönébe.
Hervadva hull a csermelyár habjába.
Eljött a bú; az élet kéje
Kihalva fúl a könyek özönébe.
4
O télnek dermesztő hidegje!
Mely a folyókat lebilincseléd;
O télnek dermesztő hidegje,
Bilincseld le szememnek csepkönyét!
Mely a folyókat lebilincseléd;
O télnek dermesztő hidegje,
Bilincseld le szememnek csepkönyét!
5
Fuss, oh patakcsa,
Fuss csüggedetlen;
Megnyúgoszol majd
A tengerekben.
Fuss csüggedetlen;
Megnyúgoszol majd
A tengerekben.
Hullasz könyüm, hullj;
O a halálban
Számodra is tán
Megnyúgovás van.
O a halálban
Számodra is tán
Megnyúgovás van.
Kecskemét, 1843. február
