Petőfi Sándor: VÉDEGYLETI DAL
Mint mely minket összefűz?
Bűvös karikába gyüjte
Minket a szent honfitűz.
Volt a hazaszeretet;
Nagyszerűen űljük e föl-
Támadási innepet!
Mindig százfelé szakadt,
Egyesítse innepénél
A különvált ágakat.
És egyetlen hang legyen,
Mely kiáltsa lelkesedve
A magasztos innepen:
Amit a hon méhe szűl;
Bármi lágy és bármi pompás,
Semmit, semmit e kivül!"
Lemondásról senki sem;
Kötelesség! mit az ember
Hon jólléteért teszen.
Mint valóban jó atyánk,
Karjait kiterjesztendi,
És az áldást mondja ránk.