Petőfi Sándor: VOLNÉK BÁR...
A tenger közepének,
Hová ember, madár nem lépne be -
Csak tégedet ne ismernélek.
A messze föld végének,
Mit nem melenget lanyha napsugár -
Csak tégedet ne ismernélek.
A nyári nap tüzének
Örök sugára égető pokol -
Csak tégedet ne ismernélek.
Átokvert kósza lélek,
Ki még koporsajában sem pihen -
Csak tégedet ne ismernélek.
A kínnak, szenvedésnek,
Létem keresztjét jobban hordanám -
Csak tégedet ne ismernélek.
Az örök üdvösségnek
Magas helye sem tetszenék nekem,
Ha tégedet nem ismernélek.