Petőfi Sándor: HA SZAVAID MEGFONTOLOM...
HA SZAVAID MEGFONTOLOM...
Ha szavaid megfontolom,
Szeretsz engem, azt gondolom.
Mért nem mondod meg, ha szeretsz?
Ha nem szeretsz, mért hitegetsz?
Szeretsz engem, azt gondolom.
Mért nem mondod meg, ha szeretsz?
Ha nem szeretsz, mért hitegetsz?
Nem hiszed, hogy én szeretlek?
Az isten is ugy áldjon meg,
Ugy áldjon az isten engem,
Amily igaz a szerelmem.
Az isten is ugy áldjon meg,
Ugy áldjon az isten engem,
Amily igaz a szerelmem.
Megszerettem szépségedet,
De még inkább szép lelkedet,
Szeretlek én oly igazán,
Mint engem az édes anyám.
De még inkább szép lelkedet,
Szeretlek én oly igazán,
Mint engem az édes anyám.
Nem ohajtok én egy tavaszt,
Hogy véled átmulassam azt,
Sem egy tavaszt, sem egy telet,
Hanem egész életemet!
Hogy véled átmulassam azt,
Sem egy tavaszt, sem egy telet,
Hanem egész életemet!
Egy napja van csak az égnek,
Egy holdja van csak az éjnek,
Egy isten van a világon,
Egy, csak egy a kívánságom.
Egy holdja van csak az éjnek,
Egy isten van a világon,
Egy, csak egy a kívánságom.
Azt várom én, azt az órát,
Mikor így szólhatok hozzád
Ölelésem szent hevében:
"Édes kedves feleségem!"
Mikor így szólhatok hozzád
Ölelésem szent hevében:
"Édes kedves feleségem!"
Cseke, 1846. október 1 - 7.
