Reviczky Gyula: Szeretem a magányt...
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sirok.
Hol elkábúl az öntudat,
Ha vérező szivembe vágják
Unalom, kétség karmukat.
Kitárni más előtt magam
És ráfonódni, mint a repkény
A szívre, mely virágtalan.