Reviczky Gyula: Sirok között
Kik most nyugodni ide tértek.
Hangos családi körüket
Pótolja néma sírüreg.
Virágos telkén a halálnak.
Gyepe jól ápolt, üde, zöld!
Márványát adta messze föld.
Porember, gőgöd él örökké!
Hiú elmével képzeled,
Hogy a holtak is kényesek.