Somlyó Zoltán: III. [MINT JÁTÉKBABÁK...]
úgy gubbasztok ártatlanul és barnán.
Tavasz, nyár, ősz, tél meg-meglátogat,
telet, esőt, havat, vihart kavar rám.
mint völgyben álló ágyúk rekedt torka.
Ó, istenem! kis szolgádat a lét
a sorsok jeges árkába sodorta.