Somlyó Zoltán: ÁLMOK ÉS BÚK KAVICSAI
e langyos, hangos és ledér szivén
decembereknek s hideg életemnek;
így fut a táltos, megimádott mén.
kifeslő reggelt várni: bús csoda.
Mert korahajnal rekedt hanggal tölt meg
és éjt remeg a reggel vánkosa.
egy fejjel, amely nem szemrevaló,
mert álmok és búk kavicsain lejt el,
Keresztutaknál vissza-visszabámul:
meghorkant mén fut a vesztett csatábul!