Somlyó Zoltán: A KOVÁCS
a kenyere a patkolás.
Csak patkol este-nappal,
mindig levett kalappal.
a lovat úgy patkolja meg.
Hét patkószeg kezében,
haja lobog a szélben.
pejek, feketék, táltosak,
az apraja, a nagyja -
patájuk símogatja.
a sok ló tőle elrohan,
nagy gőgösen nyerítve,
rája se hederítve.
mert rugást is kap a kovács -
de ő csak este s nappal
patkol, levett kalappal.