Somlyó Zoltán: AZ INDULÓ MÁR ÉBREDEZ A DOBBAN...
most már csak egyre torlódnak a gondok...
Most már csak mindent még rosszabbra rontok...
már megbékélten bámulja a holdat...
Nem tesz csudákat már a kámforoldat...
és furcsa csönd van, még a légy se rebben...
Csak a vér zokog még az árva sebben...
egy asszony... meg egy fiú... s egy leányka -
piros pontok a fekete talányba...
s pecsétgyűrűmnek borszínü kövére
ráfreccsent már az éj fekete vére...
és körüldíszítettek csupa gazzal.
Csak hazugsággal és semmi igazzal...
A titkomat ki tudja nálam jobban!?
Az induló már ébredez a dobban...