Somlyó Zoltán: VIRRASZTÓ
meglibbennek a vörös paplanok
s a világ minden álmát rámbocsátják -
rám, ki ilyenkor is ébren vagyok...
A virrasztással tán megváltom én
a földet, mely pöffeszkedőn tivornyáz
tavasztól s téltől elcsent fénykörén...
melyben a bűnök vörös lángja forr;
az aljas vágyak és a fenkölt vétkek
nagy hordójában érik most a bor...
az álom pengő köszörűkövén;
ilyenkor hagyják ott a szeretőket
a gyilkos kéjek leperzselt füvén...
az ártatlan és csöndes kis szunyog;
gyilkolni is tudnának ilyen órán
az álompártás szűz-menyasszonyok...
szegénybül gazdag; költőbül pedig
egy szárny csupán, amely az ébrenlétnek
őrjítő tornyáig emelkedik...