Somlyó Zoltán: ÉLET VIRÁGA: KARCSÚSÁG...
gondolatom sudár ecsetje:
sovány nő... karcsú, lenge szár,
melytől öles a kertek kertje!
melyből a fénynek lelke árad...
Szellők ölelték áldottá
szent pillanatban az anyádat...
kecsessége lejt a mezőben...
És lenge ritmusod: a dallam,
vad rímekkel ölelkezően...
mint dzsungel vadja a faágat,
amelyből ősi ösztönére -
mézgák langy arómája árad...
melyben lelkem magát kiéli...
És fehér körte-kebled a
hegedű, mely vágyam zenéli...
a boldogság jajja belőlem...
Élet virága: karcsúság,
halálig el ne szállj előlem!...