Somlyó Zoltán: KÉT SZEM...
csodálkozó és önfeledt.
Bámulva néztem, hogy kígyózik
a füst a háztetők felett.
sóváron csengetésre vár...
Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú,
hős, szoknyakergető, szamár...
az égen gyors kengyelfutó...
Bölcs és bolond... Izzadva fázó...
Mindent és semmit sem tudó...
ki csókot és mosolyt keres...
Voltam poéta. Voltam vádlott
és hetyke, önző felperes...
s hol a koporsót enyvezik...
Ma nem vagyok más: csupán két szem,
mely lecsukódva könnyezik...