Somlyó Zoltán: KORAŐSZ
de érzed-é, mit mond a szél?
A koraősznek sárga homlokára
már hulldogál a falevél.
az illata is tovaszállt.
S a naptár, ez az újult élü sarló,
maholnap mindent lekaszált.
lobogtatva reményeimet.
Nem hittem a tavaszba, nem a nyárba,
s tél is veré már e szivet.
elébe nyújtva homlokom.
S amíg a must, az ősznek vére, szétfoly:
a halálról gondolkodom.